Tokió, tömeg, manga, karaoke, szaké

Ha visszagondolok Tokióra legelőször az a rengeteg ember jut eszembe, akik abszolút természetességgel hömpölyögtek az utcákon, és akiknek semmi szokatlan nem volt abban, hogy éjfélkor az utolsó metróra sietve szinte mozdulni sem lehet az aluljáróban. Akkor és ott éreztem át először igazán mi is az, egynek lenni a sok közül. Annyi ember volt, hogy egyáltalán nem éreztem magam tényezőnek, semminek. Ez egy kisebbfajta frusztrációt is szült, de Tokiónak azért vannak nyugodtabb, kicsit európaibb negyedei is, ahol komfortban éreztem magam.
Szóval az ottani embertömeg nekünk európaiaknak egyszerűen felfoghatatlan – legalábbis első blikkre biztosan – . Meg az is, hogy mégsem mennek egymásnak az utcán, mindenki a végtelenségig kedves, kiegyensúlyozott, az agresszió, az idegeskedés nyomát pedig sehol sem látni.

tovább »