Kelet mint inspiráció

2012. november 21. 13:07

Sanghajban a kontraszt ott van mindenben. A tradicionális keleti építészet  mellett megjelenik a modern, az  újgazdagsággal szemben pedig az elképesztő szegénység. Mindezzel együtt jó rezgése van a városnak, nyugtató energiák a templomokban, kertekben, pezsgő élet a modern felhőkarcolókkal teli városban. Mindkettőnek van varázsa.

A Tv2 riportereként volt szerencsém két hetet eltölteni Ázsiában. A távol-keleti túrán a forgatások mellett azért pihentem is, na meg amennyire csak tudtam próbáltam magamba szívni a kultúrát, az életet. Több helyen is jártunk, amennyire tudtuk bejártuk Shanghait. A Kínában készített riportokat a Tv2 Aktív és Aktív Extra című műsoraiban lehetett látni, élményeimet pedig személyes blogomon a katartik.hu-n lehet olvasni.

Kínában több mint egymilliárdan élnek, Shanghaiban majdnem 20 millióan. Hatalmas ország, szinte felfoghatatlanok ezek a számok. De ami még ennél is jobban meglepett, hogy van olyan kínai, aki még soha nem látott nem ázsiai embert, ezért Kínában még manapság is gyakran előfordul, hogy megállítják az európaiakat, megtapogatják a hajukat és csak bámulják őket. Szépnek, babaarcúnak tartanak minket.

Velem ez sajnos nem történt meg, csak egy helyi riksás kért meg, hogy pózoljak vele egy fotón. Shanghai azonban egy meglehetősen fejlett, nyugatias város, ahol gyakran látni európaiakat vagy amerikaiakat az utcákon.

Érkezésünk után egy nappal utunk a Jade Buddha templomba vezetett. Az odavezető út alatt a buszon a helyi idegenvezető lány szerencsére nem az épületek stílusáról, vagy építésének idejéről mesélt, hanem Sanghaj azon arcáról, amelyet a helyiek is nap-nap után látnak és élnek.

A valláson, a szokásokon kívül kiemelte, hogy szerinte Sanghajban van a világon a legjobb dolguk a nőknek.  Ugyanis, házasodni csak lakással lehet, amit a férfinek kell biztosítani. Ha a lakás megvan jöhet a lánykérés, és a házasság után is inkább a férfi a nő a háznál. Amellett, hogy dolgozik, a házimunkát is ő végzi, a nő feladata pedig az, hogy kezelje a kasszát. Szóval a szerepek kicsit másként vannak, mint nálunk, persze ez nem egész Kínára, hanem Shanghaira jellemző.

Megérkezve a Jade Buddha templomhoz lenyűgözött a látvány.
A templomot két Burmából hozott, egy-egy hatalmas jádekőből kifaragott (ülő és fekvő) Buddha tiszteletére alapították a 19. század végén.
Nyugalommal teli hely ez, sok helyi is ellátogat ide, hogy gyakorolják vallásukat. Füstölőt gyújtanak és mantrákat mormolnak.

Shanghai tele van park nagyságú kertekkel. Szeretem a kerteket, ezért nagy öröm volt számomra a Yu Garden, ahol tavak és bambuszösvények között barangolhatunk. A kert kőkerítésén hosszan pedig, végig egy sárkány fekszik, amelynek feje a kert központi részén néz le a látogatókra.
Bár az európaiak közül sokan gondolhatják, hogy a sárkány félelmet és agresszivitást szimbolizál, a mitikus állat Kínában más jelentéssel bír.

A sárkány a kínai népet szimbolizálja, fejében minden állat legerősebb tulajdonsága jelenik meg. Ha jól megnézzük a lótól a kutyáig több állat vonásait is láthatjuk benne. A sárkány semmiféle félelmetes dolgot nem hordoz, a nép erejét szimbolizálja.

Tovább állva a kertek nyugodt világából, a nyüzsgő városban sok kis piacra lelhetünk. A fejlődés következtében több nyomornegyedet felszámoltak, felújították a házakat, éttermeket, art boltokat nyitottak a helyükön. A családoknak, akik egykor a piacok helyén éltek máshol ajánlottak fel lakásokat.
A piacokon kivétel nélkül alkudozni kell. Volt olyan árus, aki a valódi ár tízszeresét is mondta egy-egy alku elején. Persze ügyesen alkudva, jó áron megkaphatjuk a kiválasztott portékát. Az árusokat gyakran sértődötten ott is kell hagyni az általunk mondott árral, ha el akarja adni és nem kevesli túlzottan, azt amit mi mondunk neki, utánunk fog jönni. Az alkudozás egyébként meglehetősen lelassítja a vásárlás folyamatát, és mivel én nem vagyok jó az alkudozásban, a végére kicsit már bele is fáradtam, így előfordult, hogy könnyebben belementem egy-egy üzletbe. Szóval velem igazán jól jártak a kínai árusok.

Az éttermekben azonban nem kell alkudni, sőt a borravalót adni sem szokás.
A kínaiak egyébként sokat dolgoznak, szinte követelmény, hogy hétvégén is a munkahelyén legyen az ember. Bár sokan szívesebben is vannak inkább ott, mivel sok család olyan szegény körülmények között él, hogy még wc sincs az otthonukban.

Az egyik legcsillogóbb negyede Shanghainak a Bund. A Hangpu folyó mellett fekvő rész olyan mint egy filmes díszlet. Ám a Bund nem csak a modernet jelenti, hanem a történelmi épületeket is. A gyönyörűen felújított folyópartról – ahonnan a legújabb felhőkarcolókkal teli pudongi részre nyílik lenyűgöző panoráma – pár lépés csak a szegényebb, kis kifőzdékkel teli negyed, ahol a csillogás inkább szürkeségbe, néhol koszba vált át.

Ezek persze csak néhány látnivalói a hatalmas városnak. Leírni minden csodát több tíz oldal lenne. De amit még mindenképpen érdemes megnézni az például a Kelet Gyöngye torony, vagy a Fake Market,  amit pedig kötelező kipróbálni az a tradicionális kínai láb és testmasszázs….

Az utcai árusok ételeitől nem kell ódzkodni, mi végig kis kifőzdékben valamint az utcán ettünk. Jelentem nem lett semmi bajunk.

Taxival utazni pedig külön élmény, hiszen a kínaiak vezetési stílusa merőben eltér az európaitól. Azt vallják, hogy azé az út, aki elől megy, szóval hátra nemigen néznek, nem használják a tükröket, így aki előz mindig dudálással jelzi érkezését. Ettől pedig a dudaszó és az adrenalin mindig jelen van a közlekedésben.

Nagy kontrasztjaival együtt Sanghaj egy igazi csoda, és annyira más világ, hogy ellátogatni ide mindenképpen megéri és érdemes.

(Ruttner Kata)

http://kat-artik.blogspot.hu/

Itt lehet hozzászólni!

ELTE Konfuciusz Intézet